FREUDRÓL
ERIKSONTÓL
„Freudot egyszer megkérdezték, szerinte mire kell képesnek lennie egy normális embernek. A kérdező feltehetően bonyolult, ’mély’ válaszra várt. Ám Freud egyszerűen ezt mondta: ’Lieben und Arbeiten’ (szeretni és dolgozni). Érdemes eltűnődni ezen a látszólag egyszerű képleten; ha ezt tesszük, egyre mélyebbnek tűnik fel számunkra.” (Erik H. Erikson: A fiatal Luther és más írások. Ford.: Erős Ferenc – Pető Katalin. Gondolat, 1991, 490. o.)
THOMAS MANN SZAVAI FREUDRÓL
„Ez az orvosi pszichológus, úgy vélem, minden megbecsülést megérdemel, mint egy jövendő humanizmus úttörője, amelyet mi sejtünk és amely sok minden úton megy keresztül, és amelyről a korábbi humanisták nem tudtak – egy olyan humanizmus előkészítője, amely az alvilág, a tudattalan, az ösztön én hatalmával egy sokkal magabiztosabb, szabadabb, felhőtlenebb és művészileg érettebb viszonyban áll majd, mint ahogy a neurotikus szorongásban és a hozzá hasonló gyűlölködésben ma szenvedő emberiség számára lehetséges.” (Thomas Mann: Freud und die Zukunft in Sigmund Freud: Abriss der Psychoanalyse. Frankfurt am Main und Hamburg, 1953. Ford.: Hermann István, in Sigmund Freud Esszék 1982, 220-221. o.)
ERIC BERNE A TRANZAKCIÓANALÍZIS NYELVÉN
„Sigmund, avagy ha nem megy, csináld másképp”
„Sigmund úgy döntött, hogy nagy ember lesz. Keményen dolgozott és mindenáron be akart kerülni a felső társaságba, mert úgy gondolta, ott van a Mennyek Országa, ám nem engedték be. Ezért elhatározta, inkább a Pokolban próbál szerencsét. Ott nem volt semmiféle felső társaság, így senkit sem érdekelt, bejut-e abba. Mivel nyitva (azaz csukva) volt az ajtó, hát bement, s egy idő múlva ő maga lett a legfőbb tekintély. A Poklot ez esetben úgy hívták: tudattalan.” (Eric Berne: Sorskönyv. Ford.: Ehmann Bea. Háttér, 1997, 252-253. o.)
POPPER PÉTER A PSZICHOANALÍZISRŐL
„A pszichoanalízis pedig egyszerűen egy tudományos részterület, amelynek érdeme éppen abban áll, hogy az objektív kutatást jelentős mértékben kiterjesztette a lelki élet területére. Ezzel új utat nyitott meg az addig művelt lélektan határait túllépve. Ennek során egyik fontos feladata, hogy az igazságra törekedjen (akkor is, ha az sérti a társadalmi konvenciókat), és utasítson el az ember különleges helyzetére származására és misszójára vonatkozó minden illúziót.” (Popper Péter: Ne menj a romok közé! 30. o. Saxum, 2008.)
BUDA BÉLA A PSZICHOANALÍZISRŐL
„Bár a pszichoanalízis magával a kommunikációval keveset foglalkozik, mégsem túlzás azt állítani, hogy a pszichoanalízis nélkül a kommunikáció modern szemlélete nem alakulhatott volna ki, és a közvetlen kommunikáció számos sajátosságának felismerése sokkal később következett volna be. (...) Különösen érdekesek azonban a pszichoanalízisnek azok a tételei, amelyek a személyiség működéséről szólnak. Ezeknek a közvetlen kommunikáció elmélete szempontjából nagy jelentőségük van. Némelyik olyan bonyolult problémákat vet fel, hogy a kommunikáció elmélete szempontjából való értelmezésük, elemzésük még ma sem fejeződött be.” (Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Animula, 2000, 27. o.)
KANDEL, A 2000. ÉV ORVOSI NOBEL-DÍJASA
„A pszichoanalízis nyújtja az emberi elme rendelkezésünkre álló legkoherensebb és legérdekesebb képét (Eric R. Kandel letters to the editor. Am J Psychiatry 1999. p. 665. Idézi: Bánfalvi Attila: Se vele, se nélküle. 2007. https://www.elitmed.hu/folyoiratok/lam/0701/18.htm Megjegyzés: Eric Kandel kapta 2000-ben két társával megosztva az orvosi Nobel-díjat – az idegsejtek jeltovábbítással kapcsolatos kutatásért.)
A VILÁG LEGJELENTŐSEBB PSZICHOLÓGIAI TANKÖNYVE SZERINT
„A pszichoanalitikus elmélet oly tág értékelési tartománnyal rendelkezik, hogy nem lehet róla egyszerűen azt állítani, hogy igaz vagy hamis. Az pedig, hogy bizonyos részletei helytállóak-e vagy sem, gyakorlatilag irreleváns a kultúrára gyakorolt általános hatása és egyes tudományos eredménye szempontjából. Freud szabad asszociációs módszere például egy teljesen új adatforrást nyitott meg, amelyet mindaddig sohasem tanulmányoztak. Másodszor, az a felismerés, hogy a viselkedésünk gyakran a vágyaink és a félelmeink közti kompromisszumot tükrözi, sokkal jobban magyarázza az emberi viselkedést, mint bármely más személyiségelmélet; a pszichoanalitikus elmélet mint az ambivalencia elmélete teljesen egyedülálló. Harmadszor, csaknem mindenki elfogadja Freud azon felismerését, hogy viselkedésünkben legtöbbször fontos szerepet játszanak a tudattalan folyamatok – jóllehet ezeket a folyamatokat gyakran átértelmezik, s tanuláselméleti vagy információfeldolgozási folyamatoknak tartják.” (Atkinson et al: Pszichológia. Ford.: Bodor Péter et al. Osiris Kiadó, 2002, 384. o.).
A FREUDI ÖRÖKSÉGRŐL
„A freudi örökség érvényes értelmezésért folytatott küzdelem olyan vad, hogy az érdeklődőnek az a benyomása, hogy szinte nem is ugyanarról a munkásságról szólnak az egymásnak ellentmondó argumentumok. Az egyik összegzés arra jut, hogy „a pszichoanalízis nyújtja az emberi elme rendelkezésünkre álló legkoherensebb és legérdekesebb képét”. Ez az interpretáció arra utal, hogy noha Freud számos nézete újra és újra meghaladottnak, elavultnak tűnik fel – sőt, vannak olyanok, akiknek a szemében Freud egyenesen csaló és sarlatán –, mindazonáltal Freud az emberi lélek saját jogán való megértésére olyan nyelvezetet alkotott meg, amelyet a tudományos adatok szertelen akkumulációja mellett sem volt képes egy ennél plauzibilisebb átfogó teória felváltani. Freud makacs túlélőképessége egyenesen rejtélyesnek tűnik fel egy olyan korban, ahol az ismeretek elavulásának sebessége néhány évtizednyi érvényességet sem enged meg, nemhogy egy évszázadnyit.” (Bánfalvi Attila: Se vele, se nélküle. 2007. https://www.elitmed.hu/folyoiratok/lam/0701/18.htm)
STEKEL
Freud: „Ön azt hiszi, hogy pszichoanalízisben jelentősebb nálam?”
Stekel: „Dehogy. Ön egy óriás. Én egy törpe vagyok. De én az Ön vállán állok, és ezért messzebbre látok.”
(Popper Péter: Lélek és gyógyítás. Saxum, 2002, 124. o.)