FREUDTÓL

RÖVID IDÉZETEK

„Csak a gyermekkori élmények adják meg a magyarázatát a későbbi megrázó élményekkel szemben tanúsított érzékenységnek.” (Pszichoanalízis, 68. o.)

„A szexualitás nem bújik be a pubertás idején a gyermekbe olyan hirtelen, mint az evangéliumi ördög a sertésekbe.”   (Pszichoanalízis, 69. o.)

„Az általános kórtan egy törvénye szerint minden fejlődési folyamat, amelyet rendes lefolyásában valami feltartóztat, lassít vagy gátol, a kóros hajlamosság csíráit hordozza magában.” (Pszichoanalízis, 75. o.)

„Ha úgy tetszik, bátran nevezhetjük a pszichoanalízist folytatólagos nevelésnek, amely a gyermekkor maradványainak leküzdésére tanít.” (Pszichoanalízis, 81. o.)

„Az álomfejtés pedig a tudattalan lelki élet megismerésének királyi útja.” (Álomfejtés, 421. o.)

„A tudattalan a tulajdonképpeni lelki valóság, amelynek belső természete számunkra ugyanúgy ismeretlen, mint a külvilág valósága, s a tudat adatai révén ugyanolyan tökéletlenül nyilvánul meg előttünk, mint a külvilág az érzékszervek adatai révén.” (Álomfejtés, 424. o.)

„A kérdés tehát, hogyan lesz valami tudatossá, célszerűbben így hangzik: Hogy lesz valami tudatelőttessé? Feleletünk pedig ez volna: Úgy, hogy megfelelő szóképzetekhez kapcsolódik” (Az ősvalami és az én, 22. o.)

„Minél többet foglalkozunk az álmok fejtésével, annál inkább el kell ismernünk, hogy a felnőttek legtöbb álma szexuális anyagot dolgoz fel és erotikus vágyat fejez ki. Csak az alkothat ítéletet efelől, aki valóban elemzi az álmokat...” (Álomfejtés, 279.)

„Ha azt kérdezik tőlem, hogyan lehet valaki pszichoanalitikussá, azt felelem, saját álmai tanulmányozása révén.” (Pszichoanalízis, 51. o.)

„A meggyengült én megerősítését önismeretének növelésével kezdjük. Tudjuk, hogy akad még tennivalónk bőven, de az első lépés csak ez lehet. Minél kevésbé ismeri az én önmagát, annál többet kell feladnia a hatalmából, a befolyásából; ez az első kézzelfogható jele annak, hogy az ösztön-én és a felettes én követelményei sarokba szorítják és gátolják.” (Freud: A pszichoanalízis foglalata. In: Freud esszék. Ford.: V. Binét Ágnes. Gondolat, 1982, 444. o.)

Beteg: „Ön azt mondta nekem, hogy a betegségem valószínűleg életem körülményeihez és eseményeihez kötődnek. Ezeket ön sehogyan sem változtathatja meg. Akkor hogyan akar segíteni rajtam?”

Freud: „Nem kétséges, hogy a sors könnyebben enyhítené az ön betegségét, mint én. De meggyőződhet arról, hogy nagyot nyerünk azzal, ha az ön hisztériás szenvedését sikerül közönséges boldogtalansággá változtatnunk.” (Sigmund Freud, Breuer J. Studies on hysteria. London: Pelican Books; 1978. p. 393. Idézi: Bánfalvi Attila: Se vele, se nélküle. 2007. https://www.elitmed.hu/folyoiratok/lam/0701/18.htm)

A VALLÁSRÓL

„Már korán, alig hogy megtanultam olvasni, elmélyedtem a Bibliában és – amit csak sokkal később ismertem fel – ez szabta meg érdeklődésem végleges irányát.” (Freud, Önéletrajz. 12. o. In: Sigmund Freud összes művei – Önéletrajzi írások I. Cserépfalvi, 1993. Ford.: Buda Béla. Megj.: 1925-ben jelent meg elsőként.)

”Az Egy illúzió jövőjében a vallást túlnyomóan negatív módon értékeltem*. Később találtam meg az igazságnak megfelelőbb formulát, amely szerint a vallás hatalma mindenképpen igazságtartalmán alapszik, de ez az igazság nem tárgyi, hanem történelmi.” (Freud, Pótlás az önéletrajzhoz. Az 1935-ben íródott szöveg az említett kötet 62. o.)

„Ezen kiváló emberek egyike leveleiben barátomnak vallja magát. Elküldtem neki kis írásomat, amelyik a vallást mint illúziót taglalja, és ő azt válaszolta, hogy a vallásról alkotott ítéleteimmel teljesen egyetértene, viszont sajnálta, hogy nem méltattam a vallásosság voltaképpeni forrását. Ezt különös érzésnek tartja, amely őt sohasem hagyja el, úgy találta, hogy sokan mások is ugyanezt vallják, feltételezhetően emberek milliói. Ez az érzés, amelyet ő az örökkévalóság sejtelmének nevezne, határtalan, korlát nélküli, mintegy ’óceáni’ érzés. Ez az érzés tisztán szubjektív tény, semmilyen hittétel, a személyes fennmaradás semmilyen biztosítéka nem kapcsolódik hozzá, azonban ez a forrása a vallásos energiáknak, amelyet a különböző templomok és vallási rendszerek megragadnak, és meghatározott csatornákba vezetve bizonyára fel is használnak. Csak ennek az óceáni érzésnek az alapján nevezheti valaki magát vallásosnak akkor is, ha minden hitet és illúziót elutasít. Tisztelt barátomnak ez a nyilatkozata, aki egyszer az illúzió varázsát maga is költőien méltatta, nem csekély nehézséget okozott nekem. Én ezt az óceáni érzést nem fedeztem fel magamban.” (Sigmund Freud: Rossz közérzet a kultúrában. Ford.: Linczényi Adorján. In: Freud esszék. Gondolat Kiadó, 1982, 329-330. o. Megjegyzés: ez az esszé 1930-ban került kiadásra.)

*Vannak, akik vallásos emberként is jól le tudják választani a freudi életmű lényegét Freud ateizmusától. Az elsők között volt a valamivel alább ismertetett levél írója, Romain Rolland, vagy Oscar Pfister protestáns lelkész is.